Linda Morvai • 1 hónap
1957. május 16-án született Antonio Maceda Francés, a Sporting Gijon, a Real Madrid és a spanyol labdarúgó-válogatott egykori középpályása.
Sokáig szülővárosában, Saguntóban, az Acero („Acél”) nevű csapatban kovácsolódott, mígnem a Sporting Gijón felfedezte, kifizette érte az 1 millió pesetát, és a vékony szőke hátvéd előtt máris ott volt a lehetőség, hogy nagy játékos váljon belőle.
A Sporting Gijonban 1982-ben, az álló sorban balról a második
Egy ideig úgy tűnt, pusztán egyike lesz a megannyi ígéretes tehetségnek, ekkor azonban meghívták az U21-es válogatottba. Fejlődésében ekkor állt be a legnagyobb fordulat. Játéka sokkal letisztultabb lett, egyre kevésbé rúgta ki vaktában a labdákat.
1983-ban
Sérülések és betegségek hátráltatták, de egy alkalommal az El Molinónban a Titánico-nak két gólt lőtt a spanyol kupában, valamint ugyanezen a meccsen két gólpasszt is adott. Folyamatosan jó teljesítményére felfigyelt több spanyol klub is, de maradt a Sporting Gijónban.
Utolsó gijoni idényében
1985-ben új elnöke lett a Real Madridnak Ramón Mendoza személyében és mi más állhatott volna programja középpontjában, mint egy nagy csapat feltételeinek megteremtése.
A sajtó nyilvánossága előtt írta alá madridi szerződését
Ebben fő zászlóvivői Hugo Sánchez, Rafael Gordillo és Antonio Maceda érkezése voltak.
Az új igazolások bemutatkozása 1985 nyarán
A kor elismert játékosaiként csatlakoztak a Maridhoz, utóbbi kettő érkeztével értelemszerűen a védelmi vonal erősödött. Maceda Madridba szerződésének ára egyébként 60 millió peseta volt.
Egy El Classicón
Rögtön első évében a védelem legerősebb bástyájának bizonyult. Magabiztos játéka és fizikális felkészültsége után új játékoshoz szokatlan módon a szurkolók bálványa lett. A teljes sikert azonban mégiscsak a trófeák hozták meg. Míg előző klubjában semmilyen jelentős díjat nem nyert, addig Madridban a bajnoki cím (három is) és az UEFA-kupa-győzelem is megadatott neki.
1986-ban az UEFA kupával fényképezkedő csapatban az álló sor közepetáján
Ha nála volt a labda, nagymértékű nyugalom jellemezte. Nemcsak védőmunkája miatt volt kiemelkedő, rengeteg veszélyes támadás tőle indult, kiválóan elsajátította a totális futballt.
Utolsó madridi idényében a középső sorban, jobbról a harmadik
A felnőtt válogatottban Anglia ellen mutatkozott be, ez volt a spanyolok első győzelme a Wembleyben (1:2). Legjobb formáját a Málta elleni hírhedt 12:1 alkalmával mutatta, amikor két gólt is lőtt. Az elsőt a 62. percben. Gordillo szélről belőtt labdáját Senor csúsztatta tovább fejjel éppen Maceda elé, aki közelről megszerzete a hatodik spanyol gólt. Egy perccel később Senor szögletét fejelte kapura Santillana, egy védő még menteni tudott a gólvonal előtt, a kapu elé érkező Maceda újból betalált. Ez a mérkőzés nyitotta meg a hispánok előtt a kapukat az 1984-es EB-re.
1984-ben az álló sor közepén
Arra az Európa-bajnokságra, amely előtt a spanyolok nagyrésze aláírta volna a döntőbe jutást, a döntő után azonban aligha volt boldog ember köztük. A finálé eseményei kevésbé érdekesek számunkra, már csak azért is, mert Maceda eltiltás miatt kimaradt a keretből. Annál inkább az odavezető út, amelyen előbb az NSZK-t az utolsó előtti percben a léc alá helyezett Maceda-góllal verték a spanyolok, míg Dánia ellen szintén ő volt eredményes.
Sorsdöntő gólja Schumacher hálójában
Összesen három világversenyen erősítette a spanyol nemzeti tizenegyet (1982, 1984, 1986).
Az egyik 1985-ös VB-selejtezőn a spanyol válogatottban az álló sorban balról a második
1986-ban a mexikói világbajnokságra volt „hivatalos”, ahol olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy csak 1988. április 17-én térhetett vissza a pályára. A Balaídosban a Celta Vigo ellen kapott 15 perc játékidőt Aldana cseréjeként. Három hónap múlva az orvosok tanácsára visszavonult, egy újabb sérülés ugyanis beláthatatlan következményekkel járt volna számára. Összesen 41-szer játszott tétmérkőzésen a Real Madridban, ezalatt öt gólt szerzett. Rövid fővárosi karrierje ellenére is a klub legendái között tartják számon.
223 meccset és 24 gólt gyűjtött össze a spanyol élvonalban.
A World Soccer című szaklap 1985-ben és 1986-ban is beválasztotta az Év tizenegyébe.
Pályafutása során egyszer láthattuk Magyarországon, 1984 májusában a spanyol válogatottban az Üllői úton játszott ellenünk.
A két válogatott a Himnuszokat hallgatja, ő jobbról a harmadik a spanyol csapatban
Arconada már "lerendezte" Kiss Lászlót, ő a háttérből figyel
Amúgy nem őriz rólunk jó emlékeket, hiszen pályára lépett ellenünk 1981 áprilisában, mikor Valenciában nyertünk 3:0-ra, és 1984 januárjában is Cadizban, az 1:0-ás győzelmünkkel végződött Spanyolország-Magyarország találkozón.
Ezután egy ideig rádiós szakkommentátorként tevékenykedett, majd edzősködött is, de utóbbiban már nem nyújtott igazán kiemelkedőt. Az 1997/98-as szezonban egyike volt a Sporting Gijón-nál dolgozó négy trénernek, ennek ellenére a klub 13 ponttal esett ki az élvonalból, amely minden idők legrosszabb teljesítménye a Primera Divisiónban.
Az új évezredben is feltűnt a képernyőkön, ám ezúttal már a stúdiókban. A „Minuto y Resultado” című labdarúgó magazinműsor állandó munkatársa volt a La Sextán. Az utóbbi években a GolTV szakértője.
Antonio Maceda 2020-ban
