A fáraók népe - A földművesektől az udvaroncokig

Egyiptomra régóta úgy tekintünk, mint a templomok, sírkamrák és piramisok világára, amely ország népének rögeszméje volt a halál. De valósághű ez az egyiptomi társadalomról festett kép? A fáraók népe részletes tanulmánnyal szolgál az egyiptomi emberek életéről, hitéről és teljesítményeiről tíz mesterség, szakma és hivatás vizsgálata alapján, amelyek a társadalom minden rétegét magukban foglalják a földművelő paraszttól magáig a királyig.

A hangsúly, amelyet a társadalom a műveltségre helyezett, nyilvánvalóan kitűnik az írástudás státusából. Az értelmiségiek esetében, amelybe beletartoztak az orvosok, építészek és hivatalnokok, elengedhetetlen volt az írástudás. A kézművesek, akik nagyon sokféle anyaggal dolgoztak, az ókori civilizációk legmegdöbbentőbb és legkifinomultabb műalkotásait készítették. A művészek és építészek drámai emlékműveket, festményeket és szobrokat alkottak, a világon egyedülálló egyiptomi esztétikai ízlésnek megfelelő stílusban. A földművesek az évenkénti áradásnak köszönhetően termékeny földeken dolgoztak, és munkájuk a gazdaság alapját képezte, amely önfenntartó volt. A katonák lelkesen védték szeretett országukat az ellenséges betörésektől, és kiterjesztették Egyiptom fennhatóságát számos fontos természeti erőforrásra és kereskedelmi útvonalra.

A társadalom szerkezete, amely a család egységén alapult, a gyengék védelmét tartotta a legfontosabbnak, így a nők és a gyermekek központi helyet foglaltak el benne. A papság az istenekkel törődött, akik Egyiptom első számú polgárai voltak. Hitük szerint az istenek szívesen éltek az emberek között, és a föld a Maat uralma alá tartozott, amely a rend, a jog és a béke mindent felölelő eszméje volt. A király, ez a földön élő istenség, volt a Maat első számú őrzője, és amíg a Maatot sikerült fenntartani, addig az élet jó volt, olyan jó, hogy az egyiptomiak szerették volna, ha örökké tart. A kifinomult előkészületek, amelyeket az örökkévaló lét elérésére tettek, e könyvben lenyűgöző részletességgel szerepelnek, és azt bizonyítják, hogy valójában az élet volt az egyiptomiak rögeszméje.

A fáraók népét 100 rajz és több mint harminc színes fénykép illusztrálja, amelyek alapján a könyv betekintést enged az ókori Egyiptom mindennapjaiba.

Hilary Wilson
A fáraók népe
A földművesektől az udvaroncokig
Kiadó: Gold Book
Kiadás éve: 2001
Kötés: keménykötés
Oldalszám: 280
ISBN: 9639248118

Howard Carter: Tut-ankh-Amen koporsója és múmiája

Százéves a világhírű felfedezés. Az eredeti négyszáz fotóval jelenik meg a lenyűgöző Carter-napló. 1922. november 4-én fedezték fel Howard Carter brit régész munkásai a Tutanhamon egyiptomi fáraó (Kr. e. XIV. sz.) sírkamrájához vezető lépcsősort. A fiatalon – legfeljebb 19 évesen – elhunyt uralkodó, akinek regnálása nem tartozott éppen az ókori birodalom legjelentősebb korszakai közé, a felfedezés következtében hamarosan világhírű lett, sírja ugyanis 3000 év után szinte teljes épségben várta a modern kor látogatóit.

Howard Carter, aki 1907 óta állt a dúsgazdag angol arisztokrata, Lord Carnarvon alkalmazásában, és korábban a 18. dinasztia szinte összes fáraójának – például Hatsepszutnak, IV. Thotmesznek és I. Amenhotepnek – a sírját feltárta, végül 8 teljes éven át fáradozott azon, hogy megtalálja és világhírűvé tegye a korszak egyik legjelentéktelenebb uralkodóját.

A fáraó végső nyughelyének felfedezését egyébként egy Theodore Davis nevű régész már 1907-ban magáénak vallotta – kegytárgyakat talált ugyanis Tutanhamon nevével –, Carter azonban nem fogadta el ezt az eredményt, és 1914 során – VI. Ramszesz sírjának közelében – újabb ásatást kezdett. Mivel a kutató 1921-ig nem mutatott fel eredményt, Lord Carnarvon türelme érthető módon egyre inkább fogyott, a tudós azonban az utolsó pillanatban, 1922. november 4-én végül mégis ígéretes felfedezést tett, ami később világszenzációvá vált. Ezen a napon Carter egyik munkása egy lépcsőfokot talált az ásatásnál fekvő hegyoldalnál, melyet megtisztítva hamarosan egy lépcsősor, majd egy Tutanhamon pecsétjével díszített, befalazott ajtó tárult a kutatók szeme elé. A régész két nappal később értesítette Carnarvont a felfedezésről, a lord jelenlétében pedig – november 25-én – lebontotta az ajtót, és bejutott a sírkamra folyosójára; újabb négy nap telt el, mire Carterék a kamra előterének ajtaját is eltüntették, ekkor pedig már arról is meggyőződhettek, hogy Tutanhamon végső nyughelye szinte teljesen érintetlen.

Az összesen négy szobából álló síremlék felbecsülhetetlen értékű kincset rejtett magában, aminek már a számbavétele is emberpróbáló feladatnak bizonyult: a leghíresebb leleten, a múmia világhírűvé vált arany halotti maszkján kívül egy – hasonlóan ismert – pompás aranyozott trónszék, valamint egy színaranyból készült koporsó is várta Carteréket, nem beszélve a rengeteg sírtartozékról, a fáraó szerveit őrző kanópuszládáról, a halott gyolcsaiba csavart amulettekről – az úgynevezett usébtikről –, az elefántcsontból, alabástromból és ébenfából készült kegytárgyak tömkelegéről, illetve a túlvilági utazásra készülő uralkodó egyéb használati tárgyairól.

Annak ellenére, hogy Tutanhamon az egyiptomi történelem egy viszonylag zűrzavaros korának jelentéktelen fáraója volt, végső nyughelyén olyan kincsek rejtőztek, melyek Carter felfedezését világszenzációvá tették. Az arany és a drágakövek csillogása mellett ugyan hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla, mégis tény, hogy a sírkamra a tudományt is felbecsülhetetlen értékű kincsekkel gazdagította, ugyanis az épségben maradt helyiség rengeteg információt szolgáltatott az egyiptomi temetkezési szokásokról és a korszak eseményeiről. Ezen ismereteket egyébként a modern orvostudomány évtizedekkel később jelentősen kibővítette.

Howard Carter
Tut-ankh-Amen koporsója és múmiája
Kiadó: Erdélyi Szalon
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 380
Kötés: puhakötés
ISBN: 9786156502209