Gabriel Zuchtriegel - Pompeji - A pusztulás varázsa
Pékségek, rabszolgaszállások, színházak, villák, thermák és templomok – a pompeji ásatásokon egy egész világ tárul fel előttünk. De vajon mi köze van hozzánk ennek a világnak?
Gabriel Zuchtriegel, a Pompeji Régészeti Park igazgatója könyvével új megközelítésben mesél arról, hogy a rég betemetett ókori emlékek, mozdulatlan romok és néma freskók még ma is képesek megváltoztatni bennünket.
Gabriel Zuchtriegel
Pompeji - A pusztulás varázsa
Kiadó: Trend
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 272
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786156469311
Lauren J. A. Bear a görög mitológia egyik híres történetét újramesélő regényében az olümposzi istenségek bántalmazóak, közönségesek és rosszmájúak, míg a halandók – általában nők – az istenek halálos cselvetéseinek következményeit szenvedik el.
Melissa Lane könyve együtt tárgyalja a történeti gyakorlatokat és a filozófiai reflexiót, hiszen a görög és a római gondolatok azért olyan inspirálóak, mert figyelemre méltóan széles politikai hatalmi gyakorlatot fednek le. Nehéz olyan modern bírálatot találni a politikáról (például a rabszolgaságról, a társadalmi nem kérdéseiről, az elitizmusról, az imperializmusról), amelyet ne fogalmazott volna már meg egy görög vagy római szerző.
Mary Beard a nagy nemzetközi sikert aratott SPQR című könyvében az ókori Róma ezeréves történetét mondja el a vaskori kezdetektől egészen addig, amíg az egykori kis városállam a Földközi-tenger vidékének vitathatatlan urává vált. Most, több mint harmincévnyi tanítás és tudományos kutatás után Beard a Római Birodalmat uraló egyéneket állítja reflektorfénybe. Julius Caesarral kezdi a sort, és csaknem háromszáz éven, mintegy harminc császáron keresztül a 235-ben meggyilkolt Severus Alexander uralmáig kalauzolja az olvasót.
Germanicus Iulius Caesar a rómaiak reménységet jelentette, tőle várták az elveszett szabadságjogaik és a régi dicsőség helyreállítását.
Az „ige” vallásos környezetben a Biblia szövegét jelenti. Más összefüggésben azonban lehet a ráolvasás és a mágia szakszava (varázsige). A hagyományos nyelvtanban pedig az ige egy szófaj megjelölése, mely cselekvést, létezést vagy éppen állapotot fejez ki. Könyvemben elsősorban a harmadik jelentésből indulok ki. Az asszír királyfeliratok szövegeiben ugyanis az igék gyakoriságuk alapján tagolják, strukturáljak a cselekmény menetét. Ezeket a szövegeket eddig elsősorban történelmi forrásként értelmezték, melyek nagyformátumú asszír uralkodók dicső hadjáratait beszélik el. Bizonyos igék állandó ismétlődése és strukturáló szerepe azonban arra világít rá, hogy az Asszír Birodalomban – ahol az írni-olvasni tudás amúgy is minimális volt – ezek a szövegek nem a múlt dokumentációját szolgálták (legalább is nem úgy, ahogyan egy 21. századi olvasó első nekifutásra elvárná). A királyfeliratok a korabeli társadalomban mágikus szerepet töltöttek be, mellyel biztosítani akarták a következő hadjáratok sikerét is. Ebből a szempontból az asszír királyfeliratok nyelvtani igéi nem is állnak túl messze a szó első kettő jelentésétől. A szövegek igéi mágikus erővel bírtak, és így – a Bibliához hasonlóan – az asszír világértelmezés eszközei voltak.
Százéves a világhírű felfedezés. Az eredeti négyszáz fotóval jelenik meg a lenyűgöző Carter-napló. 1922. november 4-én fedezték fel Howard Carter brit régész munkásai a Tutanhamon egyiptomi fáraó (Kr. e. XIV. sz.) sírkamrájához vezető lépcsősort. A fiatalon – legfeljebb 19 évesen – elhunyt uralkodó, akinek regnálása nem tartozott éppen az ókori birodalom legjelentősebb korszakai közé, a felfedezés következtében hamarosan világhírű lett, sírja ugyanis 3000 év után szinte teljes épségben várta a modern kor látogatóit.
Mika Waltari történelmi regényeinek sorozatában most az etruszk Lars Turms mondja el utazásokban és izgalmas kalandokban bővelkedő életét. Vezetésével időszámításunk előtt az V. században szemtanúi lehetünk a ladéi görög-perzsa tengeri csatának, majd bejárjuk az Égei-tenger fontosabb szigeteit, a korabeli Szicília városait, az utolsó királyától megszabadult Rómát és az etruszk városállamokat. Bepillantunk a görögök és a föníciaiak, a szikánok és az elümiaiak, a rómaiak és az etruszkok mindennapi életébe, hagyományaiba és hitvilágába. Izgalmas, drámai és mulatságos történetek közepette tirannusokkal és hadvezérekkel, kalózokkal és kalmárokkal, bölcselőkkel és művészekkel, papokkal és jósnőkkel ismerkedünk meg. Távoli kor alig ismert vagy merőben ismeretlen világa tárul elénk minden apró részletével, történelmi hitelességgel, s az örök emberi erényekkel és gyarlóságokkal. Változatos kulisszák között pereg a cselekmény váratlan fordulatokkal, lenyűgöző áradatban.
Hogy mi is a szerelem, arról sokan, sok mindent gondoltak az idők során - és amit ma gondolunk róla, annak vajmi kevés köze van ahhoz, amit a reneszánsz kori filozófia gondolt. Tanúság erre ez a kis könyvecske, amelyben Marsilio Ficino, az itáliai quattrocento Platónt újjáélesztő vezéralakja foglalatát adja az újplatonikus szerelemértelmezésnek.
Pompeji, 79 ősze. Egy ara az esküvőjére készül; a kiszolgált katona a tulajdonában álló gladiátor mindkettőjük sorsát eldöntő harcára; két fiatal lány napi küzdelmét vívja a létfenntartásért, míg az előkelő, fiatal feleség gyermekét várja családja körében. A város lakói, mint bármelyik másik napon, dolgoznak, játszanak, hajszolják az élvezeteket, és senki sem hallgat Sabinusra, aki növekvő aggodalommal figyeli az egyre gyakoribb rengéseket.