Gondolkozz úgy, mint egy görög bölcs
„Mert valószínű ugyan, hogy egyikünk sem tud semmi szépet és jót, csakhogy ő azt véli, hogy tud, noha nem tud, én viszont, mint ahogy nem tudok, nem is vélem azt, hogy tudok. Úgy látszik hát, hogy én evvel a kicsiséggel mégiscsak bölcsebb vagyok nála, hogy amit nem tudok, arról nem is vélem, hogy tudom.”
Szókratész
Szókratészt tekintik a nyugati filozófia kiindulópontjának, akinek gondolatait két tanítványa, Platón és Xenophón műveiből ismerhetjük meg. Fiatal korában elhatározta, hogy önmagára szoborként tekint, melyről a bölcsesség vésőjével fejti le a hamis meggyőződések fölöslegét. Életét Athén ifjúságának tanításával töltötte, és az igazság szakadatlan keresése közben sokszor összetűzésbe keveredett kora „influenszereivel”, a szofistákkal. Tanait, mely számos ember életét változtatta meg, még a koholt vádak alapján rárótt halálos ítélet ellenére sem vonta vissza.
Donald J. Robertson kognitív pszichoterapeuta, miközben végigvezeti az olvasót Hellasz i. e. V. századi történelmén, Szókratész kérdésfeltevésre épülő módszerét sikeresen alkalmazza korunk életvezetési nehézségeire. Mindeközben felhívja a figyelmet az önsegítő irodalom szenvedélyes fogyasztásának következményeire: a trendi elméletektől egy ideig valóban „jobban érezzük magukat”, de hosszabb távon ezektől aligha „leszünk jobban”. Helyette – Szókratész nyomán haladva – inkább azt javasolja, ne külső mércéktől, véleményektől, hiedelmektől függjünk, hanem aknázzuk ki saját belső értékeinket, bölcsességünket, önuralmunkat.
„Amikor túlságosan sokat csüngünk a közösségi médián, és túl erősen hagyatkozunk az önsegítő könyvekre és szakemberekre, azt kockáztatjuk, hogy ugyanolyan elveszett lélek lesz belőlünk, mint amelyről egy másik ókori szerző írt. Az ilyen emberek, miután minden egyes döntésük előtt kikérik a jövendőmondók véleményét, idővel elveszítik az önálló gondolkodásra való képességüket.
Szókratész azt is felismerte, hogy veszélyes az eszünk helyett »a fülünkkel gondolkozni«, ugyanis nem juthatunk el a bölcsességhez úgy, hogy pusztán mások véleményére hallgatunk. A bölcsesség megköveteli, hogy megtaláljuk a saját utunkat az életben, amihez elsősorban arra van szükség, hogy fel tudjuk tenni a lényeges kérdéseket másoknak – és önmagunknak.”
DONALD ROBERTSON: Donald Robertson skót kognitív pszichoterapeuta, filozófus, előadó és tréner, számos könyv szerzője, a Modern Stoicism és az athéni Plato’s Academy Centre szervezetek alapítója és elnöke. Fő törekvése, hogy a klasszikus görög és római filozófiai irányzatok és a pszichoterápia közötti párhuzamokat megtalálja, és beépítse a terápiás gyakorlataiba. Szakterülete a stressz oldása, a szociális szorongás és az önbizalomhiány kezelése. Jelenleg Kanadában él és dolgozik.
Donald Robertson
Gondolkozz úgy, mint egy görög bölcs
Szókratész filozófiája mint életút
Kiadó: Hitel
Kiadás éve: 2025
Oldalszám: 400
ISBN: 9786156702296
Megjelenés időpontja: 2025. február 10.
Mi köze van egymáshoz a 2008-ban kirobbant globális gazdasági válságnak, az ókori Római Köztársaság földbirtokviszonyainak, a Frank Birodalom felosztásának, a keresztes háborúknak, a reformációnak és az amerikai függetlenségi háborúnak? Semmi! Vagy mégis? A Félhomály című kalandregény-sorozat által bemutatott szövevényes történet szerint igenis van összefüggés ezen történelmi események között! Lehetséges-e, hogy az ismert történések mögött titkok, rejtélyek állnak? Lehetséges-e, hogy a történelem folyását a világ eseményeinek egyszerű szemlélői számára láthatatlan, megismerhetetlen folyamatok, döntések, érdekek, motivációk – ha úgy tetszik összeesküvések mozgatják? Bizony lehetséges, sőt A regénysorozatban feldolgozott történet-folyam nagyobbik része vitathatatlan történelmi tény, míg a fennmaradó kisebbik rész a képzelet szüleménye. Ezen utóbbiak merész, de logikus feltételezések, és valójában nem állítható határozottan, hogy azok a valóságban bizonyosan nem így történtek.
Az afgán hadjárat Nagy Sándor pályafutásának legnehezebb harca volt. A helybéli törzsek és lovas népek harcmodora merőben eltért attól, amit a makedón harcosok megszoktak, a kegyetlenkedés soha nem tapasztalt méreteket öltött. A hódító hadvezérnek csak a háború harmadik évében sikerült uralma alá vonnia a régiót, miután feleségül vette Roxanét, az afgán hercegnőt.
Karthágó Kr.e. 146 – „Scipio Fabius vállára tette a kezét. Míg újra nem találkozunk barátom. Ebben a világban vagy a következőben.”
Conn Iggulden a görög–perzsa háborúk (Kr. e. 499–449) izgalmas és hőstettekkel teli történetét eleveníti fel az új trilógiában. Ennek első kötete, az Athén kapui a háború kezdetétől Athén elfoglalásáig tart.
Conn Iggulden az Athén kapuinak folytatásában egy izgalmas kalandra viszi el az olvasót, ahol Themisztoklész mindent kockára tesz – becsületét, barátságait, sőt még az életét is –, hogy megvédje hazáját.
1872-ben jelent meg először a fiatal klasszika filológus professzor, a későbbi „démoni” filozófus egyik legfontosabb, leghíresebb munkája, A Tragédia születése. Szigorúan véve ókortörténeti tárgyú szakmunka, a korában is, ma is kardinálisan fontos kérdés (hogyan született meg a görög tragédia?) megoldásának kísérlete, de már megjelenése idején látszott, hogy jóval több szakmunkánál (ilyenként egyébként a korszak és minden idők egyik legnagyobb klasszika filológusa, Wilamowitz-Moellendorf zúzta ízzé-porrá kritikájában).
egy tragikus, a sötét erőkkel állandóan számoló, az apollónival szemben dionüszoszinak nevezett görögséget is, sőt e két „világ” egybepatakzásából eredezteti a görögség leginkább létmagyarázó műfaját, a tragédiát is.
2019. október 13-án avatták szentté a 19. század egyik legnagyobb vallásos gondolkodóját, John Henry Newmant. Az ész és hit harmóniájának eleven képviselője volt egy olyan korban, amikor ezek ellenmondása szinte dogmája volt a közvéleménynek. Művei az angol irodalom remekművei közé tartoznak, irodalmi munkássága rendkívül nagyméretű.
Kleopátra a világtörténelem egyik legtitokzatosabb asszonya. Palotáját elárasztotta az ónix és gránátkő csillogása, de még jobban a politikai és a szexuális intrika.
A görög történetírás legnagyobb alakjának nyolc könyvből álló műve a peloponnészoszi háború (Kr. e. 431-404) lefolyását Kr. e. 410-ig ismerteti. Az eseményeket saját kutatásai segítségével rekonstruálta, s munkájához írott forrásokat is felhasznált. A leírás folyamatába szónoklatokat illesztett, hogy megvilágítsa a szereplők cselekedeteinek, a politikai döntéseknek az okait, kifejezve személyes értelmezését mindannak okairól, ami bekövetkezett. A könyv egyik legdrámaibb s a szofisztikus vitairodalom magaslataira emelkedő jelenete a kicsiny Mélosz szigetét körülzáró athéniak és az erőszaknak nem engedő mélosziak párbeszéde, amely a nagyhatalmak és a kisállamok örök és – a kicsikre nézve többnyire végzetes – konfliktusának legjobb összefoglalása az egész ókori irodalomban.
Az i. e. 7-6. század etruszk művészetében egy évszázadon át a kornthosi görög vázafestészet hatása uralkodott. A könyv ennek a korinthizáló etruszk művészetnek a legjlellegzetesebb műfajáról, az etruszko-korinthosi figurális díszítésű vázákról ad – a nemzetközi szakirodalomban elsőként – teljes történeti képet. A fennmaradt mintegy kétezer váza nagy részét a szerző eredetiben tanulmányozta, és vizsgálatai alapján felvázolja az etruszk-korinthosi vázafestészet történetének korszakait, jellemzi a kiválóbb mestereket, rekonstruálja a nagy etruszk kulturális központok, elsősorban Caere, Vulci és Tarquinia iskoláinak jellegzetességeit. Részletesen leírja az ókori keramika-műhelyek munkaviszonyait, a kereskedelem szervezetét, az etruszk archaikus kor történetének fontos kérdéseit, a vázafestők munkáinak elemzése során pedig alkalma nyílik az etruszk művészet néhány olyan alapvető sajátosságának megvilágítására, amely ezt a művészetet számunkra is elvenné, izgalmassá teszi.