Kleopátra - Egyiptom királynőjének valódi arca
Kleopátra a világtörténelem egyik legtitokzatosabb asszonya. Palotáját elárasztotta az ónix és gránátkő csillogása, de még jobban a politikai és a szexuális intrika.
Stacy Schiff ragyogó életrajzi munkája friss és provokatív portrét rajzol Julius Caesarról és Marcus Antoniusról, de ami ennél is csodálatosabb: megismerhetjük Egyiptom utolsó királynőjének valódi arcát, aki sokkal több volt, mint a legendák csábos szépasszonya – ravasz stratéga, ügyes vitapartner és nagyon is rátermett uralkodó.
Stacy Schiff
Kleopátra
Egyiptom királynőjének valódi arca
Kiadó: Partvonal
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 416
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155283161
Az ókori Római Birodalom és középkori folytatása, a keresztény Keletrómai Birodalom közel 1500 éven keresztül háborúzott különféle sztyeppei eredetű törzsszövetségekkel. A szarmaták, a hunok, a bolgárok, a szabirok, az avarok, a besenyők, a kunok és a magyarok Konstantinápoly legkeményebb, legkiszámíthatatlanabb harcmodorú ellenfelei közé tartoztak, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a Keletrómai Birodalom két monumentális falrendszere, a Theodosius-féle, illetve az Anastasius-féle védelmi vonal is egy-egy sztyeppei nép, a hunok, valamint a bolgárok ellen épült fel.
Marcellinus latin nyelven alkotó, keresztény történetíró konstantinápolyi szenátor volt, de ami még fontosabb, egyben Iustinianus császár (uralk. 527–565) fontos udvari embere is. Krónikája 379-től 548-ig mutatja be a Keletrómai Birodalom politika-, had-, társadalom- és egyháztörténetét.
Ezen kötetben első alkalommal tarthatja kezében az olvasó Marcus Tullius Cicero, az ókor – és talán nem túlzás ezt állítani: a világtörténelem – legnagyobb szónokának összes perbeszédeit magyar nyelven!
Pékségek, rabszolgaszállások, színházak, villák, thermák és templomok – a pompeji ásatásokon egy egész világ tárul fel előttünk. De vajon mi köze van hozzánk ennek a világnak?
Mary Beard a nagy nemzetközi sikert aratott SPQR című könyvében az ókori Róma ezeréves történetét mondja el a vaskori kezdetektől egészen addig, amíg az egykori kis városállam a Földközi-tenger vidékének vitathatatlan urává vált. Most, több mint harmincévnyi tanítás és tudományos kutatás után Beard a Római Birodalmat uraló egyéneket állítja reflektorfénybe. Julius Caesarral kezdi a sort, és csaknem háromszáz éven, mintegy harminc császáron keresztül a 235-ben meggyilkolt Severus Alexander uralmáig kalauzolja az olvasót.
Germanicus Iulius Caesar a rómaiak reménységet jelentette, tőle várták az elveszett szabadságjogaik és a régi dicsőség helyreállítását.
Phillip Barlag
A teljhatalom teljesen megront. A háborodott szadisták és tudatlan egoisták egész sora terrorizálta Róma népét oly módokon, hogy az meghökkenti a modern kori értelmet.
Ez a könyv azzal a céllal született, hogy felállítson egy listát, ami vitákat gerjeszthet. Ki volt a legeslegrosszabb? Ám mire eljutunk ehhez a rangsoroláshoz, már te, az olvasó is szakértőjévé válhatsz a témának, és levonhatod a saját következtetéseidet. Ez teszi szórakoztatóvá ezt az egészet. Ám előbb be kell rendeznünk a színpadot ehhez az előadáshoz. A kezdet kezdetén, Róma létrejöttével kell kezdenünk, amikor egy egész város alapult árulásra és gyilkosságra, előre jelezve a későbbi borzalmakat. – Phillip Barlag
Arthur Weigall
Pál apostol is áldozata lett. A megpróbáltatást a túlélők az 54-től 68-ig uralkodó Nero császárt tekintették a keresztény vallás első nagy ellenségének.
A közkeletű felfogás szerint a római történelem legvéresebb császára volt, de a valóságban a kép árnyaltabb. Nero művelt ember volt - fiatalon a híres filozófus, Seneca tanította, aki a császár mellett állt később is -, s uralkodása kezdetén számos üdvös intézkedést hozott, megerősítette például a senatus tekintélyét, visszaadta Görögország szabadságát, és békét teremtett a Keleten.
ritka gonosz fúria volt, s azon is csak kuncogtak, hogy erkölcstelen felesége, a kacér boszorkány, Poppaea hasából részegen kirúgta a gyereket.
Költői hajlamait különben jelzi, hogy amikor az életére törő merénylők elől sarokba szorítva öngyilkosságra készült, halála előtt is egy Homérosz-sort idézett. 68-ban halt meg, holttestét sietve elégették, és népszerűségét bizonyítja, hogy halála után megmenekülését hirdetve több ál-Nero is felbukkant, így próbálva a nép kegyeibe férkőzni. (Kalendárium Press)
Aleksander Krawczuk
Ez a hatalmas korabeli anyagra támaszkodó szigorúan történelmi regény egyúttal nagyon szép. A szerzőnek sikerült mindvégig megőriznie valamilyen megfoghatatlan, objektív tónust, s mindez úgy hangzik, mintha sok szólamú zeneművet szólaltatna meg. Ő maga nem mond ítéletet az emberekről és eseményekről – az olvasó maga alakítja ki ítéletét az író által gondosan feljegyzett szavak és tények alapján. Ennek a csodálatra méltó kornak erkölcseit és szokásait bámulatos érzékletességgel mutatja be a szerző. A könyv legszebb fejezete az, melyben részletesen leírja Agrippina halálát. Talán nem volna ilyen hatásos, ha nem kísérné Puteoli, Baiae és Bauli ennyire pontos leírása. Azáltal, hogy Néró iszonytató gaztettét, talpnyalóinak aljasságát és a császári udvar véres ripacskodását ebbe az elragadó, szelíd tájba ágyazza bele, a mindmáig fennmaradt paloták pompájával és a villák meghitt nyugalmával – ez a kontraszt különösen megkapó erejű.
A közkeletű felfogás szerint a római történelem legvéresebb császára volt, de a valóságban a kép árnyaltabb. Nero művelt ember volt - fiatalon a híres filozófus, Seneca tanította, aki a császár mellett állt később is -, s uralkodása kezdetén számos üdvös intézkedést hozott, megerősítette például a senatus tekintélyét, visszaadta Görögország szabadságát, és békét teremtett a Keleten.
Nerót az utókor sokszor gúnyolta betegesen zsarnoki természetével ellentétes lírai alkata miatt, pedig minden bizonnyal tehetséges költőnek számított, szívesen énekelt, és kortársai szerint nem volt rossz hangja. Művészi ambícióit később főként akkor említették fel, amikor a szemére hányták, hogy felgyújtotta Rómát, és a lángokban gyönyörködve verseket szavalt. Ez azonban csak félig igaz, a 64-ben tombolt római tűzvész kitöréséhez semmi köze nem volt, igaz, megrendülésében tényleg felidézett egy odaillő versszakot.