Lion Feuchtwanger: A hamis Nero

Lion Feuchtwanger
A hamis Nero
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1971
Oldalszám: 330
Kötés: Keménytáblás

A hírhedt Nero császárnak igen tetszett, hogy Terentius fazekasmester minden mozdulatát utánozni tudja, és már megjelenésével, beszédével is megtéveszti az embereket. Nero halála után Varro szenátor segítségével Terentius a birodalom keleti tartományaiban az igazi császárnak adja ki magát, hiszen ki tudja, nem ölték-e meg tévedésből éppen a fazekast Rómában a császár helyett. Nerót szerették keleten, és a fazekas el is indul világhódító útjára… A csalásra épített császárság a kezdeti nagy sikerek után összeomlik, a hamis ügy a hamis vezérrel együtt mindig megbukik. Ez a nagyszerű, igen szórakoztató és világhírű történelmi regény nagy tanulsága.

2022. december 15-én 1985 éve született NERO római császár

A közkeletű felfogás szerint a római történelem legvéresebb császára volt, de a valóságban a kép árnyaltabb. Nero művelt ember volt – fiatalon a híres filozófus, Seneca tanította, aki a császár mellett állt később is -, s uralkodása kezdetén számos üdvös intézkedést hozott, megerősítette például a senatus tekintélyét, visszaadta Görögország szabadságát, és békét teremtett a Keleten.

Később azonban egyre sötétebb rémuralmat vezetett be Rómában, mégis rendkívüli népszerűségnek örvendett a nép körében. Ennek az volt az oka, hogy áldozatait elsősorban az előkelők, a gazdagok soraiból választotta, s ezt némi kaján kárörömmel nyugtázták a szegények. Az se nagyon rázta meg a népet, hogy a saját anyját is megölette, mert Agrippina is ritka gonosz fúria volt, s azon is csak kuncogtak, hogy erkölcstelen felesége, a kacér boszorkány, Poppaea hasából részegen kirúgta a gyereket.

Nerót az utókor sokszor gúnyolta betegesen zsarnoki természetével ellentétes lírai alkata miatt, pedig minden bizonnyal tehetséges költőnek számított, szívesen énekelt, és kortársai szerint nem volt rossz hangja. Művészi ambícióit később főként akkor említették fel, amikor a szemére hányták, hogy felgyújtotta Rómát, és a lángokban gyönyörködve verseket szavalt. Ez azonban csak félig igaz, a 64-ben tombolt római tűzvész kitöréséhez semmi köze nem volt, igaz, megrendülésében tényleg felidézett egy odaillő versszakot.

Költői hajlamait különben jelzi, hogy amikor az életére törő merénylők elől sarokba szorítva öngyilkosságra készült, halála előtt is egy Homérosz-sort idézett. 68-ban halt meg, holttestét sietve elégették, és népszerűségét bizonyítja, hogy halála után megmenekülését hirdetve több ál-Nero is felbukkant, így próbálva a nép kegyeibe férkőzni. (Kalendárium Press)