Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő

Kosztolányi Dezső
Nero, a véres költő
Kiadó: Madách / Szépirodalmi
Kiadó székhelye: Budapest, Pozsony
Kiadás éve: 1968
Oldalszám: 286
Kötés: Keménytáblás

Kosztolányi Dezső történelmi regényének középpontjában Nero, a dilettáns költő-császár áll, aki jó szándékú ifjúként kerül a trónra, hogy sokak reménye szerint a római birodalom kiegyensúlyozott, nyugalmat hozó uralkodója legyen. A szelíd és fiatal Nerót azonban az a vágya, hogy művészetéért ismerjék, szeressék, eltéríti eredeti célkitűzéseitől. Mindenkit irigyel, aki tehetséges, ezért a hatalom erejével kísérli kicsikarni a művészi sikert. Meggyilkolja féltestvérét, Britannicust, szembeszegül nevelőjével, Senecával, s mert bölcsebbnek érzi önmagánál – üldözi. Környezete retteg tőle, mert egyetlen nem tetsző mozdulat vagy szó miatt halál vár mindazokra, akik a szörnyeteggé, zsarnokká vált császárnak tapssal, dicsérettel nem hódolnak.

A mű, bár varázslatos könnyedségével idézi fel az antik világváros életét s a kor történelmi szereplőit, mégsem pusztán történelmi regény. Az író Nero korának történéseiben és díszleteiben a saját korát festette le, a császár alakjában s a „véresen-fájó dilettantizmus” drámájában a hatalom és művészet viszonyának kérdéseit szólaltatja meg mély pszichológiai megértéssel és kaján iróniával.

A mű első megjelenésekor azt suttogták, hogy Nero alakját Szabó Dezsőről, a korszak legnagyobb hatalmú író-politikusáról mintázta, s az is aligha lehet kétséges, hogy a Római Citerások Egylete nem a Via Appián, hanem egy budapesti kávéházban ülésezett.

2022. december 15-én 1985 éve született NERO római császár

A közkeletű felfogás szerint a római történelem legvéresebb császára volt, de a valóságban a kép árnyaltabb. Nero művelt ember volt - fiatalon a híres filozófus, Seneca tanította, aki a császár mellett állt később is -, s uralkodása kezdetén számos üdvös intézkedést hozott, megerősítette például a senatus tekintélyét, visszaadta Görögország szabadságát, és békét teremtett a Keleten.

Később azonban egyre sötétebb rémuralmat vezetett be Rómában, mégis rendkívüli népszerűségnek örvendett a nép körében. Ennek az volt az oka, hogy áldozatait elsősorban az előkelők, a gazdagok soraiból választotta, s ezt némi kaján kárörömmel nyugtázták a szegények. Az se nagyon rázta meg a népet, hogy a saját anyját is megölette, mert Agrippina is ritka gonosz fúria volt, s azon is csak kuncogtak, hogy erkölcstelen felesége, a kacér boszorkány, Poppaea hasából részegen kirúgta a gyereket.

Nerót az utókor sokszor gúnyolta betegesen zsarnoki természetével ellentétes lírai alkata miatt, pedig minden bizonnyal tehetséges költőnek számított, szívesen énekelt, és kortársai szerint nem volt rossz hangja. Művészi ambícióit később főként akkor említették fel, amikor a szemére hányták, hogy felgyújtotta Rómát, és a lángokban gyönyörködve verseket szavalt. Ez azonban csak félig igaz, a 64-ben tombolt római tűzvész kitöréséhez semmi köze nem volt, igaz, megrendülésében tényleg felidézett egy odaillő versszakot.

Költői hajlamait különben jelzi, hogy amikor az életére törő merénylők elől sarokba szorítva öngyilkosságra készült, halála előtt is egy Homérosz-sort idézett. 68-ban halt meg, holttestét sietve elégették, és népszerűségét bizonyítja, hogy halála után megmenekülését hirdetve több ál-Nero is felbukkant, így próbálva a nép kegyeibe férkőzni. (Kalendárium Press)