Gondolkozz úgy, mint egy római császár - Marcus Aurelius sztoikus filozófiája
„A haragos arc nagyon természetellenes, s ha sokszor haragszunk, az arcvonások szépsége belepusztul, és végül is visszavonhatatlanul elmúlik. Próbáld ebből levonni a következtetést, hogy a harag az ész ellen hat. Mert, ha a bűn tudata is megszűnik, mi értelme van még az életnek?” Marcus Aurelius
Donald Robertson kognitív pszichoterapeuta úgy tárja elénk Marcus Aurelius életét és filozófiáját, hogy a mai kor embere is életvezetési (terápiás) gyakorlatokat, kézzelfogható tanácsokat kapjon a sztoikusok bölcsességéből.
Miközben föltárul a híres császár hatalmas felelősséggel és megpróbáltatásokkal teli élete, Robertson párhuzamot von Marcus Aurelius gyakorlatai és bizonyos, a korunkban is sikerrel alkalmazható – alapvetően pszichológiai – módszerek között, melyek segítséget nyújtanak az életünkben felbukkanó morális és érzelmi kihívások hatékony kezelésében.
Donald Robertson
Gondolkozz úgy, mint egy római császár
Marcus Aurelius sztoikus filozófiája
Kiadó: Hitel
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 320
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786156702050
A sztoicizmusnak nevezett ismeretanyagban találjuk minden idők legkitűnőbb és legidőtálóbb bölcsességeit. A klasszikus korok sztoikusai behatóan tanulmányozták a vágyat, félelmet, rangot, az érzelmeket és sok minden mást, ami több ezer éven át gyötörte az emberiséget, illetve gyötri ma is. Két lábbal a földön álló filozófusok voltak, akik tudásukat arra használták, hogy az átlag embernek segítsenek általa megszabadulni a szenvedéstől és illúzióktól. Tanításaik ugyanolyan érdekesek és hasznosak ma is, mint amikor először papírra vetették őket. Korunk legjobb tanácsai, bárkitől származzanak is, többnyire olyan gondolatok, amiket a sztoikusok már évszázadokkal ezelőtt kimondtak, csak tömörebben és találóbban.
Gyönyörű történet istenekről és istennőkről, királyokról és királynőkről, halhatatlanságról és az emberi szívről. A fiatal Patroklosz királyok sarja, mégis száműzik otthonából, amikor akaratlanul egy fiú halálát okozza. Az ifjú a híres-neves hős, Péleusz király udvarába kerül, ahol együtt nevelkedik a király fiával, Akhilleusszal. Az aranyszőke hajú herceg már gyermekként is erős, gyors és vonzó – ellenállhatatlan mindazok számára, akik találkoznak vele. Arra rendeltetett, hogy egy napon ő legyen a legkiválóbb görög. Patroklosz és Akhilleusz nem is különbözhetne jobban egymástól, mégis különleges, eltéphetetlen kötelék szövődik közöttük. Amikor Parisz, a trójai királyfi elrabolja a gyönyörű Helenét Spártából, Hellász minden hősét harcba szólítják a trójaiak ellen. Akhilleusz nem tud ellenállni az istenek által neki ígért dicsőség és hírnév csábításának, így csatlakozik a görög seregekhez. Patroklosz pedig félelem és a barátja iránt érzett szeretet között őrlődve követi őt Trója falai alá, noha tudja, a sors szörnyű áldozatot követel majd mindkettőjüktől…
Pékségek, rabszolgaszállások, színházak, villák, thermák és templomok – a pompeji ásatásokon egy egész világ tárul fel előttünk. De vajon mi köze van hozzánk ennek a világnak?
Lauren J. A. Bear a görög mitológia egyik híres történetét újramesélő regényében az olümposzi istenségek bántalmazóak, közönségesek és rosszmájúak, míg a halandók – általában nők – az istenek halálos cselvetéseinek következményeit szenvedik el.
Melissa Lane könyve együtt tárgyalja a történeti gyakorlatokat és a filozófiai reflexiót, hiszen a görög és a római gondolatok azért olyan inspirálóak, mert figyelemre méltóan széles politikai hatalmi gyakorlatot fednek le. Nehéz olyan modern bírálatot találni a politikáról (például a rabszolgaságról, a társadalmi nem kérdéseiről, az elitizmusról, az imperializmusról), amelyet ne fogalmazott volna már meg egy görög vagy római szerző.
Mary Beard a nagy nemzetközi sikert aratott SPQR című könyvében az ókori Róma ezeréves történetét mondja el a vaskori kezdetektől egészen addig, amíg az egykori kis városállam a Földközi-tenger vidékének vitathatatlan urává vált. Most, több mint harmincévnyi tanítás és tudományos kutatás után Beard a Római Birodalmat uraló egyéneket állítja reflektorfénybe. Julius Caesarral kezdi a sort, és csaknem háromszáz éven, mintegy harminc császáron keresztül a 235-ben meggyilkolt Severus Alexander uralmáig kalauzolja az olvasót.
Germanicus Iulius Caesar a rómaiak reménységet jelentette, tőle várták az elveszett szabadságjogaik és a régi dicsőség helyreállítását.
Az „ige” vallásos környezetben a Biblia szövegét jelenti. Más összefüggésben azonban lehet a ráolvasás és a mágia szakszava (varázsige). A hagyományos nyelvtanban pedig az ige egy szófaj megjelölése, mely cselekvést, létezést vagy éppen állapotot fejez ki. Könyvemben elsősorban a harmadik jelentésből indulok ki. Az asszír királyfeliratok szövegeiben ugyanis az igék gyakoriságuk alapján tagolják, strukturáljak a cselekmény menetét. Ezeket a szövegeket eddig elsősorban történelmi forrásként értelmezték, melyek nagyformátumú asszír uralkodók dicső hadjáratait beszélik el. Bizonyos igék állandó ismétlődése és strukturáló szerepe azonban arra világít rá, hogy az Asszír Birodalomban – ahol az írni-olvasni tudás amúgy is minimális volt – ezek a szövegek nem a múlt dokumentációját szolgálták (legalább is nem úgy, ahogyan egy 21. századi olvasó első nekifutásra elvárná). A királyfeliratok a korabeli társadalomban mágikus szerepet töltöttek be, mellyel biztosítani akarták a következő hadjáratok sikerét is. Ebből a szempontból az asszír királyfeliratok nyelvtani igéi nem is állnak túl messze a szó első kettő jelentésétől. A szövegek igéi mágikus erővel bírtak, és így – a Bibliához hasonlóan – az asszír világértelmezés eszközei voltak.
Százéves a világhírű felfedezés. Az eredeti négyszáz fotóval jelenik meg a lenyűgöző Carter-napló. 1922. november 4-én fedezték fel Howard Carter brit régész munkásai a Tutanhamon egyiptomi fáraó (Kr. e. XIV. sz.) sírkamrájához vezető lépcsősort. A fiatalon – legfeljebb 19 évesen – elhunyt uralkodó, akinek regnálása nem tartozott éppen az ókori birodalom legjelentősebb korszakai közé, a felfedezés következtében hamarosan világhírű lett, sírja ugyanis 3000 év után szinte teljes épségben várta a modern kor látogatóit.