Mika Waltari: Turms, a halhatatlan
Mika Waltari történelmi regényeinek sorozatában most az etruszk Lars Turms mondja el utazásokban és izgalmas kalandokban bővelkedő életét. Vezetésével időszámításunk előtt az V. században szemtanúi lehetünk a ladéi görög-perzsa tengeri csatának, majd bejárjuk az Égei-tenger fontosabb szigeteit, a korabeli Szicília városait, az utolsó királyától megszabadult Rómát és az etruszk városállamokat. Bepillantunk a görögök és a föníciaiak, a szikánok és az elümiaiak, a rómaiak és az etruszkok mindennapi életébe, hagyományaiba és hitvilágába. Izgalmas, drámai és mulatságos történetek közepette tirannusokkal és hadvezérekkel, kalózokkal és kalmárokkal, bölcselőkkel és művészekkel, papokkal és jósnőkkel ismerkedünk meg. Távoli kor alig ismert vagy merőben ismeretlen világa tárul elénk minden apró részletével, történelmi hitelességgel, s az örök emberi erényekkel és gyarlóságokkal. Változatos kulisszák között pereg a cselekmény váratlan fordulatokkal, lenyűgöző áradatban.
Lars Turms ugyanolyan gyarló ember, mint Mika Waltari többi regényének főhősei. A történelem viszontagságai elszakították családjától, szülőföldjétől, még saját származását sem ismeri. A végzettel dacolva keresi önmagát, és belső kényszertől hajtva bejárja a korabeli ismert világ nagy részét. Erüx templomában megismeri Arszinoé-Istafrát, Aphrodité elbűvölő papnőjét, aki döntő befolyást gyakorol életének további alakulására, míg végül elíziumi élvezetek és hádészi gyötrelmek után megtalálja önmagát és szülőföldjét. Történelmi személyek és csaták, ősi mítoszok és legendák elevenednek meg a szemünk előtt azon a kanyargós mezsgyén, ami a valóság és a képzelet, az ébrenlét és az álom, a világtörténelem és a babonák határán kígyózik Milétosztól Clusium városáig, a villámsújtott epheszoszi tölgyfától az etruszk királysírokig, Dionüsziosz, a ravasz jónai kalózkapitány, Dorieusz, a spártai Héraklész-ivadék, Mikon, a Kósz-sziget tudós orvosa, Tanakil, az örökifjú föníciai özvegyasszony, Xenodotosz, a perzsa nagykirály szolgálatába állt a felvilágosult görög, Hanna, a romlatlan szikul rabszolgalány, Lars Arnth, az ifjú etruszk arisztokrata gazdagítja Mika Waltari ezerarcú panoptikumát. Lars Turms nem bukik el, mint egyiptomi vagy római elődei, hanem a mélypontról is képes felemelkedni, vakon, majd egyre tudatosabban bízva önmagában. Nem éri be az átlagember osztályrészével, hanem a lehető legaprólékosabban meg akarja ismerni önmagát. Hosszú és nehéz iskolát jár végig, fenékig merít az élvezetekből és a megpróbáltatásokból, míg végül képes felülemelkedni minden emberi önzésen és kishitűségen, boldogítani tudja megtalált szülővárosát, és maga is kiegyensúlyozottan, elégedetten készül az istenek lakomájára, a halálra, hogy száz vagy ezer év múlva, új emberalakba születve, ismét fellelhesse egykori önmagát.
Ez a regény tulajdonképpen az etruszk lukumó-legenda monumentális, korhű és ugyanakkor a mai emberhez szóló lebilincselő feldolgozása. Ha a mítoszok ködében botorkáló egyik-másik hősében esetleg magunkra ismerünk, ez sem a véletlen műve, hiszen koroktól és világrészektől függetlenül örökérvényű az a következtetés is, amit Lars Turms viszontagságaiból és tépelődéseiből levonhatunk: az embert csak önismeretén alapuló önbizalma és hite emelheti a magasba, a halhatatlanok közé.
Mika Waltari
Turms, a halhatatlan
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1997
Oldalszám: 816
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9630762234
Pompeji, 79 ősze. Egy ara az esküvőjére készül; a kiszolgált katona a tulajdonában álló gladiátor mindkettőjük sorsát eldöntő harcára; két fiatal lány napi küzdelmét vívja a létfenntartásért, míg az előkelő, fiatal feleség gyermekét várja családja körében. A város lakói, mint bármelyik másik napon, dolgoznak, játszanak, hajszolják az élvezeteket, és senki sem hallgat Sabinusra, aki növekvő aggodalommal figyeli az egyre gyakoribb rengéseket.
A szerelem istene végre méltó ellenfelére talált?
A humanista szerző az ókori szatíraíró, Iuvenalis költeményeinek számos helyéhez fogalmaz meg hosszabb-rövidebb magyarázatokat, s minden esetben reflektál legalább egy korábbi nézetre, melyet megcáfol – az esetek döntő többségében jogosan. Ráadásul humanista „kollégái” magyarázatait nem csupán idézi, de gyakran minősíti is: egyeseket kimondottan sértő módon, olykor a személyeskedés határát is súrolva (vagy akár azon túllépve) marasztal el általa tévesnek ítélt nézeteik miatt. Ebben a szerepben csillantja meg leginkább sajátos stílusát, a szatíráról szatirikus gúnnyal vitatkozva.
Itt az ideje, hogy Ithaka asszonyai elmeséljék történetüket…
„Az élet önmagában közömbös, de az, hogy hogyan bánsz az életeddel, nem közömbös” (Epiktétosz: Beszélgetések II. 6. 1).
Ebben a varázslatos gyűjteményben Charlotte Higgins kultúránk néhány örök érvényű történetének újraértelmezését adja. Olvashatunk a teremtésről, a trójai háború előzményeiről és utóhatásairól, szerelemről és vágyakozásról, pusztító erejű istenekről és a nekik kiszolgáltatott halandókról, fantasztikus lényekről és leleményes boszorkányokról. Szélsőségekkel teli világukban az emberek mindennapjainak része az erőszak. Sok korábbi mítoszgyűjteménytől eltérően ezúttal a női szereplők kerülnek a középpontba – Athéné, Helené, Kirké, Pénelopeia és mások szövik ezeket a történeteket gazdag motívumú, elképzelt faliszőnyegekké. A térben és időben távoli események aktualitásukból mit sem veszítettek, segítségükkel, mint egy lencsén át, tisztábban láthatjuk a saját korunkat is.
Adorjáni Zsolt
David Fideler
Mint arra magam is rájöttem, a saját halálomon, sőt a hozzám legközelebb állók szintúgy elkerülhetetlen halálán való töprengés egy teljességgel váratlan és erőteljes eredménnyel is járt: mélyebb hálát tudtam érezni minden egyes percért, amit még együtt tölthetünk.”
„Most csak arra tanítalak, hogy ne tartsd magad szerencsétlennek idő előtt, minthogy azok a dolgok, amelyeknek a bekövetkezésétől rettegtél, talán sohasem fognak bekövetkezni, vagy legalábbis egyelőre nem következtek be.” – Seneca
David Fideler – aki főiskolai tanárként az ókori filozófia kutatója – amellett, hogy bemutatja Senecának a barátjához intézett tanácsait, bölcs gondolatait, igyekszik azokat a mai körülményekre alkalmazva még inkább kézzelfoghatóbbá tenni.
Révay József
A napjainkban egyre népszerűbb ókori tárgyú írások között - elsősorban a fiatal olvasók körében - különlegesen nagy szerep jut Révay József népszerű könyveinek. Ezen könyvében Horatius életét és költészetét eleveníti meg. A költő: Horatius, a császár: Augustus, s van a regénynek harmadik főszereplője: Maecenas, akinek nevéből - a regényből megérti az olvasó, miért - a költészet pártfogóját jelentő közszó lett. Róma és környékének ünnepi és hétköznapi élete, béke és háború, közélet, hivatal, okoskodás és versírás - ilyen mozzanatokban elevenedik meg az olvasó előtt a császárkori Róma története, s benne Horatiusnak a költőnek mozgalmas pályája.
